A kötődéselmélet több mint ötven éve van jelen a pszichoanalitikus gondolkodásban, a fejlődéslélektanban és az általános pszichológiában. Ez alatt az idő alatt számos változáson ment át, alkalmazási és érvényességi területe egyre bővült. Az 1980-as évek közepétől egyre több kutató a felnőtt személyközi kapcsolatok megértésére is kiterjesztette a kötődéselméletet, majd a pszichoterápiás kapcsolat és hatékonyság kutatásában is egyre nagyobb szerepet kapott. Ugyanakkor a pszichoterápiás kapcsolat kötődésként való tételezésének, és különösen a páciens-terapeuta kötődés empirikus vizsgálatának kevés figyelmet szenteltek. Jelen tanulmány ebben kíván hiánypótló lenni. Bemutatjuk egy kötődéselméleti terápiás kapcsolatot mérő kérdőív kidolgozásának folyamatát, majd az ezzel a mérőeszközzel végzett vizsgálat eredményeit. Az eredményekből kiderül, hogy a terápiás kötődési elkerülés kitüntetett, a páciensek korai kötődési tapasztalatain túli hatást gyakorol a terápiás viszonyulás alakulására.