Tanulmányomban az analitikus szupervízió két itthon gyakorolt eljárásmódján keresztül a szupervízió működését vizsgálom. Az egyikben, amelyik a nemzetközi szinten inkább alkalmazott forma, kívülről választott szupervízorral folyik a munka, a másikban, amely a Budapesti Iskola képzési modelljéhez igazodva jött létre, a korábbi analitikus lesz a jelölt első szupervízora, s a szupervízió analitikus-, azaz dívány- helyzetben folyik. Ez utóbbi szupervíziós formát nevezte Kovács Vilma kontrollanalízisnek. Az utóbbi szupervíziós modell, noha a résztvevők előzetes viszonya tekintetében eltér a nemzetközileg alkalmazott módszertől, jelenlegi formájában képes alkalmazkodni a pszichoanalízis interszubjektív irányzatához, amennyiben a szupervízor interszubjektív szemlélettel dolgozik. Saját szupervíziós eljárásomat, amelyben mind a nemzetközi mezőnyben alkalmazott egyes eljárások, mind a Kovács Vilma-modell bizonyos elemei megtalálhatók, először azon analitikus jelöltekkel készített interjúk alapján rajzolom fel, akik velem dolgoztak egy-egy pszichoanalitikus esetükön, majd magam elemzem munkamódomat. A négy jelölt közül ketten a szupervíziót megelőzően analizáltjaim voltak, ketten kívülről jöttek, azaz személyes analízisüket más analitikusoknál végezték. Mind a négyüknek velem zajlott az első szupervíziója, de túl voltak már a másodikon is, volt tehát már összehasonlítási alapjuk. Minden esetben több év telt el a közös szupervíziós munka befejezése óta, s ma már vagy maguk is analitikusok, vagy épp pszichoanalitikus esetvédés előtt állnak (a szövegben egységesen jelölteknek nevezem őket). Hozzájuk intézett kérdéseim arra vonatkoztak, mely jellemzőit emelnék ki a velem végzett szupervíziós munkának. A jelöltek válaszait összehasonlítva láthatóvá vált, hogy hasonlóságok és különbözőségek egyaránt adódtak a két irányból jövő jelöltek szupervíziójának módszertanát illetően. Egyezések az áttételi folyamat kezelése tekintetében mutatkoztak, valamint abban, hogy a szupervíziót tanulási folyamatnak is tekintették; különbözőségekre a tudattalannal történt munka intenzitása, és a hozzá társuló tudatállapot szempontjai mentén derült fény. Munkamódom jellegzetességének tartom, hogy miközben a nemzetközi színtéren domináns módon jelenlévő interszubjektív látás- és gondolkodási módot tekintem magaménak, ezzel dolgozom mind az analízisben, mind a szupervízióban, s főként Tomas H. Ogden munkamódja áll közel hozzám, igyekszem az interszubjektív szemléletet a magyar iskola szupervíziós tradícióival kombinálni.