A 20. század társadalmi és politikai konfliktusai mélyen behatoltak a pszichoanalitikus mozgalomba, amely komoly kihívás előtt állt. Ezt a körülményt tetézte a különféle tekintély- és parancsuralmi rendszerek, majd a nácizmus térhódítása. A budapesti pszichoanalitikusok emigrációját a húszas évek elején és a harmincas évek végén a társadalmi-politikai feszültségek következtében fellángolt magyarországi antiszemitizmus kényszerítette ki. Ugyanakkor a második emigrációs hullám már Európa-szerte magával sodorta a hitleri Németországból, Magyarországról, majd a megszállt területekről menekülő analitikusokat. A pszichoanalitikus mozgalom az amerikai kollégák által
nyomban az Anschluss után, 1938-ban felállított Emergency Committee on Relief and Immigration (Segélyezési és Bevándorlási Válságbizottság) tevékenysége révén olyan magatartást tanúsított, amely egyedülálló volt az európai kollégák kimenekítésére vállalkozó más szakmai szervezetek között is, hiszen sokszor a brain-drain elve érvényesüIt. Az Emergency Committee és az IPA a mentés kérdésében prioritást váltott: az európai analitikusok megmentésének célja felülírta a rivalizálás, a személyes konfliktusok és a jövőbeni nehézségek és érdekellentétek szempontjait. A tanulmány bemutatja, milyen embert próbáló nehézségekkel küzdött meg a pszichoanalitikus mozgalom, és elsősorban az Emergency Committee, és milyen eredménnyel járt tevékenységük.