Kiindulási gondolatom az, hogy a súlyos, szelfszintű zavarok (személyiségzavarok, pszichózis) eseteiben a body-mind egység megbomlott, ami a testtel való viszonyban is megjelenik. A korai tükrözés hiányosságai és traumák következtében a belső mentális feldolgozás elégtelensége a testre terhelődik. Mivel a pszichoanalitikus pszichoterápiában a terapeuta és a páciens kapcsolatában jelen vannak és felerősödnek a korai interaktív szabályozó működések, ezen esetekben a testben és a testen keresztül zajló történések a terápiás térben nagyobb részt foglalnak el. Mindketten a testi kapcsolati kölcsönhatások erőterében is vagyunk.
Ez az erőtér lehet „néma”, ilyenkor a terapeuta nehezen beazonosítható, diffúz testérzeteiben öltenek formát a testi kölcsönhatások. Olykor elillannak az érzetek, észrevétlenül vagy alig észlelve „toljuk el magunktól” őket, így reked kint valami, ami a páciensben is lehasítódik. Az erős testérzetek el is hatalmasodhatnak, és a páciens világának foglyaivá válhatunk. Azokban az esetekben, mikor a terápiás tér megtelik erős projekciókkal, elfedődik a testi állapotok megjelenése, érzékelése. A test megjelenhet fenyegető tárgyként is, magába szívva a hipochondriás fantáziákat.
A testtudat, testi figyelem fogalmát segítségül hívva esetrészleteken keresztül nézzük meg, hogyan formálódik és hogyan érzékelhető köztünk a testi erőtér – azaz, a testi észlelésből, a terapeuta testi munkájából milyen módon születhet meg a testi megértés, és válik az érzelmi szabályozás eszközévé. Úgy gondolom, hogy így tud a mentális tér megnyílni a megértés, a szimbolizáció számára.
Kulcsszavak: személyiségzavar – érzelmi szabályozás – testtudat – testi figyelem – testi megértés – szimbolizáció