Nagy örömmel ajánljuk az Olvasó figyelmébe a Lélekelemzés 2019. őszi számát. Az írások többsége az MPE 25., A megkerülhetetlen tudattalan című jubileumi konferenciájának előadásai és műhelyei alapján született.

A folyóirat első részében helyet foglaló öt tanulmány az interszubjektív elmélethez kapcsolódik, a Társadalom és történelem fejezetrészben pedig Szondi Lipót levelezése alapján nyerhetünk betekintést az 1950-es évek hazai pszichológiatörténetébe.

Bokor László A tudattalan és a tudatos közötti cseppfolyós határ címmel interszubjektív aspektusból közelít a tudattalan felé. A Szerző a tudattalanra dinamikus, diádikus, interszubjektív rendszer részeként tekint, amely nem rögzített, hanem folyamatszerű és átjárható. Klinikai jelentősége, hogy módosítja az elfojtás, az áttétel és az ellenállás felfogását. A terapeuta-páciens diád közötti interszubjektív mező horizontján zajló átalakító folyamatok eredményeként történik a páciens kommunikációjának mélyebb megértése, melyben a kapcsolat által létrejöhet a változás, ahol a páciens tudatos és tudattalanjának határán az analitikus elméje áll.

Gyomlai Éva Metafora és tudattalan című írásában a „metafora” fogalmát nem költői képként használja, hanem gondolkodásunk alapvető mechanizmusát jellemzi vele. Bemutatja, hogy az analitikus diád munkája során felmerülő metaforák által új, tudattalan érzések, kapcsolati minták kerülhetnek elő. Felvetését a bioni mezőelmélettel és saját klinikai esetpéldákkal támasztja alá.

Írása átvezetés Lőrincz Zsuzsa, Gyomlai Éva, Szajcz Ágnes, Zana Katalin, Sinkovics Andrea A bioni mezőelmélet. Egy kortárs interszubjektív megközelítés bemutatása című nagy lélegzetvételű tanulmányhoz. Az öt szerző 2014 óta vesz részt az Ausztria, Csehország, Lengyelország és Magyarország pszichoanalitikus egyesülete által létrehozott Közép-európai Szemináriumon, ahol Giuseppe Civitarese előadások és szupervíziós ülések keretében mutatja be a bioni – olasz – mezőelméletet. Művükben a szerzők részletesen ismertetik az olasz mezőelméletet, elmagyarázzák az alapfogalmakat, esetpéldákon keresztül bemutatják a tudattalan átalakító mechanizmusának megjelenési formáit. Leírják az analitikus páros között megjelenő még szimbolizálatlan, ezért reprezentálatlan elemek átalakítását célzó folyamatokat, amely mentén a páciens pszichés valósága jobban megélhetővé és így megérthetőbbé válik. Különleges figyelmet szentelnek az analitikus üléseken elhangzott narratívák többszintű megértésére, a reverie-re, melyben az analitikus elméjének alfa funkciója, receptivitása és tartalmazó kapacitása segítségével bontakozó közös álom mentén valóságos elbeszélés, megértés születik.

Merényi Márta A testtudat lehetőségei az analitikus pszichoterápiában című tanulmányával szervesen kapcsolódik az előbbiekhez, mert abból indult ki, hogy a súlyosabb, szelfszintű személyiségzavarok esetében a body-mind egység felbomlik és ez a testtel való viszonyt is befolyásolja. A szerző arról gondolkodik, hogy a pszichoanalitikus terápiában a terapeuta-páciens diádban hogyan jelennek meg és hatnak egymásra a testi-lelki kölcsönhatások. Esetbemutatásaival ízelítőt ad a Body-Mind Centering (BMC) folyamatáról és a pszichodinamikus mozgás- és táncterápiával történő gyógyításról, leírja a testre kiterjesztett reverie-t, azt, hogy a terapeuta teste nem csak érzékel, de a páciens érzelmi szabályozó eszköze is, és így a pszichoterápiás folyamat alkotója.

Forgách Anna „Hallgatózik a páciens?” A terápiás és szupervíziós tér találkozás pillanatai írásában a páciens-terapeuta, terapeuta-szupervízor interszubjektív találkozásáról, a most pillanat krízisének megoldását jelentő találkozás pillanat létrejöttéről ír. Új szempontként felveti a kapcsolati elakadáshoz vezető nem megvalósult most pillanatok jelentőségét, mint terápiás hatótényezőt. A szupervízió interszubjektív közegében azok a diszkrepanciák merülnek fel leggyakrabban, melyek a terapeuta-páciens diádban elakadást jelentettek. A szupervízorral történő átdolgozás magával hozza a terapeuta páciensre való hangolódását, belső világának jobb megértését, ami lehetővé teszi, hogy a korábban félbehagyott most pillanat találkozás pillanattá váljék és elősegítse a páciens gyógyulását.

A Társadalom és történelem fejezetrészben Reinhardt Melinda és Narancsik Gabriella Szondi Lipót levelezéséből II. 1950-1959: Szondi-workerek a nagyvilágban címmel folytatják a Szondi-levelezés ismertetését. Ebből a válogatásból kirajzolódik, hogy az emigrációt követően hogyan alakult Szondi, a külföldre szakadt és az itthon maradt tanítványok, a Szondi-teszt és -módszer sorsa.

Egy-egy szám mindig sok ember munkája. Köszönjük a szerzőknek, lektoroknak, olvasószerkesztőknek, hogy hozzájárultak, hogy a szám elkészülhetett.

A Lélekelemzés legújabb kötetéhez jó olvasást kíván a Szerkesztőség!