A tanulmány az európai történelem legnagyobb járvány okozta traumájáról, az 1348–49-es pestisjárványról, a Fekete Halálról szóló történeti tanulmányok tanulságait foglalja össze. Részletesen bemutatja a firenzei pestisről Giovanni Boccaccio által készített drámai beszámolót, és elhelyezi a nagy pestisről fennmaradt híradások kontextusában. A pestisre adott vallási reakciók közül először az önostorozó, bűnbánó flagellánsok mozgalmát tárgyalja. Ezután bemutatja, hogy a tragédiára és a traumára adott válasz a közösség részéről a bűnbakkeresés lett, ugyanis Európa szerte a zsidó csoportokat vádolták meg azzal, hogy a kutak mérgezésével terjesztik a pestist. Ezért a közösség véres pogromok sorával és a zsidók egész országokból való elűzésével vezette le az indulátát. A pestis hatására fellendült a pestisszentek – Szent Sebestyén, Szent Rókus – kultusza, és a hívek a rendszeres körmenetek alkalmával Szűz Máriát kérték, hogy köpenyével oltalmazza őket. Ugyanakkor a városi hatóságok az Isten büntetésének tekintett pestis elleni védekezés címén vezették be a fényűzést korlátozó ruharendeleteket, ezzel újféle módon próbálták megfegyelmezni az embereket. A pestis elleni védekezés hatósági-orvosi rendszere a fertőzést meggátolni próbáló karantén és a lazaretnek nevezett pestiskórházak rendszere lett. A járványok elleni sok évszázados védekezés során a hatalmak a társadalom megfegyelmezésének új eszközeit fejlesztették ki.

Cultural and religious impacts of medieval plagues

The essay provides an overview of the historical studies on the biggest trauma caused by pandemics in European history, the Great Plague, and the Black Death of 1348–49. It presents the dramatic account of the plague in Florence by Giovanni Boccaccio and situates this in the context of contemporary narratives. Among the reactions to the pandemics first the processions of the self-flogging penitents, the Flagellants are discussed. Then it shows that the unfolding answer to the tragedy and the trauma was a scapegoat process: Jewish communities were accused all around Europe to spread the plague by poisoning the wells. The high-tension strains were released in bloody pogroms and the chasing of the Jews from entire countries. Another religious reaction to the plague was to seek the protection of the “plague saints”, St. Sebastian and St. Roche. Their veneration was coupled by processions asking for the mercy of the Virgin Mary, asking her to shield the people with her mantle. At the same time urban authorities, thinking that the wrath of God was provoked by the exaggerated luxury and opulence of fashions, introduced sumptuary laws, a new administrative tool to discipline secular life. To protect the citizens from contagion, the urban authorities introduced a new tool: lockdowns and quarantine and founded special hospitals to care for the plague-infected people. In the course of these administrative protection measures, authorities developed new tools for maintaining social discipline.