A közelmúltban megjelent tanulmányok nagy jelentőséget tulajdonítanak a viszontáttételnek, jelen értekezés ennek a következményeit tárgyalja. Azzal, hogy a viszontáttétel ugyanolyan elméleti és technikai értékre tesz szert, mint az áttétel, az analitikus szituáció egy dinamikus kétszemélyes mezőnek tekintendő, és a benne előforduló jelenségeket is kétszemélyes terminusokban szükséges megfogalmazni. Először az analitikus helyzet mezőjét mutatjuk be térbeli, időbeli és funkcionális szerkezetében, kiemelve a helyzet háromszögjellegét (a jelenlévő/hiányzó harmadik fél a kétszemélyes mezőben). Ezután a mező többértelműségét hangsúlyozzuk, különös tekintettel a testi aspektusra (az analitikus és a páciens testi élményei különösen sokat elárulnak a mezőben lévő tudattalan helyzetről). A mező különböző dinamikus struktúráit vagy irányvonalait vizsgáljuk: az analitikus szerződést, a manifeszt tartalom megjelenését, a tudattalan konfigurációját – a tudattalan kétszemélyes fantáziát, amely egy interpretálható forrópontban („point of urgency”) mutatkozik meg – ami a mező struktúráját és annak változásait létrehozza. Leírjuk e tudattalan páros fantázia jellemzőjét: mozgékonyságát és definiálatlanságát, illetve a projektív- és introjektív identifikáció jelenségeinek fontosságát a strukturálásban. A szerzők a továbbiakban ennek a mezőnek a működését vizsgálják, amely a mozgékonyság és stagnálás, az integráció és hasítás között oszcillál. Kiemelt figyelmet szentelünk a lehasított tudattalan „bástya” koncepciójának, mely egy rendkívül fontos technikai nehézség. Az analitikus munkáját úgy írjuk le, mint egy folyamatos, tudatos bevonódást az áttétel-viszontáttételi mikroneurózisba vagy mikropszichózisba, az értelmezést pedig úgy, mint az analitikus és páciens, mezőbe bevonódott részéinek egyidejű visszanyerésének eszközét. Végül leírjuk a belátás aktusának kétszemélyes aspektusát, amelyet az analitikus folyamatban tapasztalunk.