A projektív identifikációs folyamat leírására használt tartalmazó-tartalmazott metafora és az anyai reverie az analitikus folyamat és technika bizonyos történéseinek leírására is alkalmas keret. Regresszív állapotban lévő páciensek esetén – a fejletlen vagy alul működő szimbolizációs készség miatt – gyakran a tartalmazó működés az, ami a páciens-terapeuta páros működésének alapját szolgáltatja.

Tanulmányomban a tartalmazás folyamatát járom körül, melynek során a páciens a projektív identifikáció kommunikációs csatornáján keresztül közli a számára viselhetetlen, elárasztó érzéseket, melyek a terapeuta reverie-jének és viszontáttételi érzéseinek felhasználásán keresztül kerülnek megértésre, majd értelmezések formájában jutnak vissza a páciens-terapeuta páros közös terébe. Sikeres esetben a páciens világa kibomlik, az érzelmek reintegrációja révén új tapasztalati horizont nyílik meg. Véleményem szerint ezt leginkább a terapeuta azon rugalmas viszonyulása segítheti, ami magába foglalja a winnicotti elsődleges anyai elfoglaltság szenzitív állapotát (Winnicott, 1956), lehetővé teszi a merengő állapotokban a reverie-k (Bion, 1962) felbukkanását, ugyanakkor értő, strukturáló, értelmező jelenlétet is biztosít. E kettős, rugalmas viszonyulásra, mint az analitikus anyai és apai minőségekben való jelenlétére tekinthetünk (Nettleton, 2021). Esetvignettákon keresztül mutatom be, hogy hogyan jelenik meg a tartalmazás kudarca egy órán belül, majd hogyan áll helyre annak mikroszintű zökkenője után. A harmadik esetrészlet illusztrálja a reverie lehetséges szerepét az anyai és apai minőségben való analitikus jelenlét rugalmas alakulásában.